KING, AVAGY KIRÁLY GALAMB
Több mint húsz éve vagyok lapjuk előfizetője. Az utóbbi években örömmel
tapasztaltam, hogy egyre több írás jelenik meg kisállatokról,
galambokról.
Úgy gondoltam bemutatnám Magyarország egyik legkedveltebb galambját a
Kinget. Én is ezt a fajtát tenyésztem már huszonkilenc esztendeje és
valószínű életem végéig elkötelezettje leszek.
Joggal kérdezheti, aki még nem látta e fajtát: mi az, ami ilyen
szeretetet és szenvedélyt tud kiváltani egy emberből? Nos a válasz
egyszerű, csak rá kell nézni az erőtől duzzadó, de mégis kecses
elegáns, büszke tartású galambra és máris rabul ejti az embert. Ez a
cél lebegett a fajta kitenyésztői előtt is az Egyesült Államokban a
tizenkilencedik század végén, ezért lett a neve is King, ami magyarul
királyt jelent.
Hosszú kitartó munkával elérték, hogy méltó legyen nevéhez. Többen
igénylik a kitenyésztés dicsőségét, de valószínű, hogy Hary Baker
vinelandi tenyésztőé az érdem! A cél elérésére a következő
galambfajtákat választotta ki:
- szelídsége miatt a nálunk ismeretlen duches-t;
- elevensége és tenyész tulajdonságai miatt az amerikai óriáspostát;
- tyúkgalambfomája miatt a máltait;
- testnagysága miatt a nálunk ugyancsak ismeretlen runt-ot.
E négy fajta keresztezésével hozta létre a Kinget és ő is nevezte el
királynak. A tőle kapott galambokkal mások is megkezdték a fehér Kingek
tenyésztését a fajta alakítását. Baker 1895-ben kényszerítő körülmények
hatására, az állományát eladta és attól kezdve más amerikai tenyésztők
vitték tovább a fajta tenyésztését.
Az első fajtaleírást 1915-ben fogalmazták meg, amit az Amerikai
Galambtenyésztők Szövetsége elfogadott. Ugyanebben az évben megalakult
az Amerikai Fehér Kinget Tenyésztők Egyesülete.
Érdekesség, hogy ez idáig csak fehér Kingről esik szó, ugyanis a színes
galambokat csak később vették fel a standardba (fajtaleírás).
Az ezüstöket 1921-ben, melyek annyira elszaporodtak, hogy a 30-40-es
évek végére volt olyan kiállítás, ahol létszámban felülmúlták a
fehéreket.
A kékek kitenyésztésének adatait és a tenyésztők nevét nem jegyezték
fel. Annyit tudunk, hogy az 1929 évi Sumpterben (dél-Karolina) tartott
kiállításon már 100 db volt kiállítva.
Ugyancsak ismeretlen a vörös-, sárga-, fekete- és a dunszínű Kingek
kitenyésztőinek neve is. Az első a mai értelemben is a fajtaleírásnak
megfelelő galambok az 50-es évek kiállításain jelentek meg.
A tenyésztők azonban tovább keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel
a meglévő hibákat kiküszöbölték, valóságos irtó háborút folytattak azok
megszüntetésére.
Az eredmény csodálatos, hisz talán egyetlen fajta sincs, mely ilyen
rövid idő alatt ilyen hihetetlen népszerűségre tett volna szert.
Hazánkban először 1957-ben láthattak két fehér Kinget, amit egy
csehszlovák kiállító mutatott be. Ekkor figyeltek fel először erre a
még új fajtára a magyar tenyésztők.
Hogy mennyire megnyerte tetszésüket bizonyítja, hogy már a következő
évben, 1958-ban megérkeztek Magyarországra az első import Kingek.
Ez az időpont az európai elterjedés kezdete. Hat év elteltével az
1964-es nemzetközi kiállításon már 258db volt látható, míg 1969-ben 795
darab. Ilyen nagy számban talán azóta sem fordultak elő hazai
kiállításon.
Népszerűsége azonban továbbra is töretlen, hisz Magyarország legnagyobb
fajta klubja ma is a King tenyésztőket tömörítő King Klub, melynek
jelenleg 174 tagja van.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ennyien tenyésztik, hisz az
M.G.K.SZ. nyilvántartásában, tagjai között több mint négyszáz, míg
országosan becslések szerint jóval ezer fölött van a kingtenyésztők
száma.
Ahhoz azonban, hogy ne saját elképzeléseink tetszésünk szerint tenyésszünk, pontosan ismernünk kell a fajtaleírást.
A King Klub kiadványa, mely 1982-ben jelent meg pontosan összefoglalja
ezeket a kitenyésztéstől kezdve az elterjedéséig, valamint a fajta és a
színleírást is.
Továbbiakban ebből szeretném a fajtaleírást ismertetni, hogy ha valaki
kedvet kap e szép galamb tenyésztéséhez, legyen útmutatója.
Ez a fajtaleírás az ideális King normáinak a leírása.
Súlyok és méretek:
Egyéb méretek a rajzokon láthatóak.
Nincs még egy olyan galambfajta, melynek ilyen pontos mm-re megadott testméretei lennének.
Természetesen ezek nem mérhetők mivel élő állatról van szó, viszont az
arányok megítélése igen fontos feladata a bírálónak. Állandóan a szeme
előtt kell lenni az ideálképnek, melynek a leírása így hangzik:
- széles, kerek, rövid test, melyet egy képzeletbeli körbe bele tudnánk helyezni;
- minden testvonala ívelt;
- félmagas állású, test középpontján elhelyezett egyenes lábakkal;
- kerek feje erős vastag nyakban folytatódik, testtartása ezáltal büszke, kecses, elegáns.
A fajtaleírásban előírt testméretek kötelező érvényűek, hiányuk esetén
bármely más kiváló tulajdonsággal rendelkező példány sem értékelhető.
Természetesen ez a standardnak csak egy része, nem kívánom itt
felsorolni a különböző testrészek pontos leírását, inkább a hazai
galambok fejlődéséről írnék.
Értelemszerűen csak arról az időszakról tudok biztos képet festeni,
ahol már magam is jelen voltam kiállításokon, valamint már
tenyésztettem és bíráltam.
Ha csak húsz évet megyünk vissza az időben, már az is igen jól szemlélteti a fajta hazai fejlődését.
A fent látható képek 1982-ben készültek és igen szembetűnő, mennyivel
hosszabbak; nincs meg a megfelelő kerekségük; nem egyenesek a lábak.
A következő képeken 1987-ben Tatabányán megrendezett
első nemzetközi King Klub kiállítás győztes galambjainak fényképe
látható.
Már itt is tapasztalható javulás, amely a 90-es évektől robbanásszerű lett.
Ez annak tudható be, hogy a határok felszabadultak így lehetőség
adódott a megszállottabb tenyésztőknek, hogy külföldi kiállításokat
látogassanak.
Természetesen ennek velejárója volt a jobb tenyészanyag vásárlás lehetősége, amivel igen sokan éltek.
Így kerültek Magyarországra német, olasz, francia, sőt még amerikai
galambok is a legjobb állományokból, a kitenyésztésük helyéről.
A minőség javulásával párhuzamosan a népszerűsége egyre felfelé ívelt és ez a növekedés a mai napig is töretlen.
És hogy hol tartunk ma?
Ezt érzékeltetik az alábbi fényképek, valamint a nemzetközi megítélés is.
2002-ben például Amerikából (a fajta kitenyésztésének
helyéről) hívtak bírálót a King Klub kiállításon bemutatott galambok
minősítésére, amit közmegelégedésre el is végzett.
Egy kötetlen
beszélgetés keretében meglepetésének adott hangot, ugyanis véleménye
szerint a magyarországi Kingek minősége semmiben sem marad el az
amerikaiaktól, sőt egyes színekben meg is előzi azokat.
Mérhető a fejlődés abból is, hogy még a 90-es években magyar tenyésztők
jártak külföldre vérfrissítésért, addig most a külföldiek jönnek
Magyarországra galambért, ha javítani akarnak állományukon.
Ők is csak elismeréssel beszélnek a nagyfokú fejlődésről és kedvenceink minőségéről.
Mint a fényképek is bizonyítják nem csak udvarias gesztus részükről a
dicséret, hisz aki először lát Kinget még az is érzékelni tudja a
különbséget (ha csak a fent látható képeket veti is össze), azaz a
sok-sok magyar kingtenyésztő évekig tartó áldozatos munkájának
eredményét.
Áldozatos munkát írtam, mivel aki eredményeket szeretne elérni
bármilyen területén az életnek, bizony áldozatokat kell hoznia.
Remélem a fajta e rövid bemutatásával sikerült felkeltenem az olvasók
érdeklődését és rövidesen köreinkben üdvözölhetjük néhányukat. Higgyék
el megéri, hisz annyi örömet tudnak szerezni ezek a nemes kis állatok,
ami minden fáradságért kárpótlást nyújt.
Ha mégsem kapnak kedvet a tenyésztéshez, csak egy
kellemes fél órát tudtam szerezni soraim olvasásával és megőrzik
emlékezetükben e szép galambot MÁR MEGÉRTE!