A magyar kacsa parlagi fajtának tekinthető, eredeti hazai kacsafajta. Leggyakrabban fehér, ritkábban tarka és barna színben ismeretes. Testsúlya alapján a kisebb testű kacsafajtákhoz tartozik. Végtagjai rövidek, csőre színe a fehér változatnál sárgásvörös, a tarka változatnál szürkészöld, sárga pigment nélküli. A magyar kacsa kitűnően hizlalható és tömhető, húsa rendkívül ízletes, lédús és finom rostú. Nagy ellenálló képességű és jó élelemkereső fajta. Egyedei még kisebb létszámban föllelhetők Erdélyben és az alföldi tanyavilágban. A gödöllői génbankban fehér és tarka (vadas színű és fekete-fehér) változatát tartjuk fönn.
Fajtaleírás: Testsúly: Gácsér: 2,50-3,20 kg Tojó: 2,30-3,00 kg A gácsér jellemzői: Fej: Nagy, széles, kerek. Csőr: Rövid, széles, a tarka fajtánál általában sárga pigmenttől mentes. Szem: Fényes, nagy, mélyen ülő, sötét grafit színű. Arc: Tollas. Nyak: Középhosszú. Törzs: Széles, középhosszú, mély, zömök, téglalap alakú. Mell: Erősen izmolt, nagy. Hát: Hosszú, széles. Szárny: Zárt, elég rövid. Farok: Kiterjesztett, szorosan a háthoz hajló. Comb: Rövid, izmos. Lábszár: Erős, egyenes, sárgás színű. Lábujjak: A rövid lábujjakat úszóhártya köti össze. Színváltozatok: Fehér, tarka (vadas, fekete-fehér), barna, fekete. A tojó jellemzői: A tojó testformája lényegesen nem különbözik a gácsérétól. A tarka (vadas) színváltozat esetében a tojó tollazatának színe lényegesen szerényebb, egyszerűbb mint a gácséré (kifejezett ivari dimorfizmus)